Róma városnegyedeit áttekintő térképek és táblánkénti tervek mutatják be, a történelmi rionióktól a külső quartiérekig.
Róma régi központja rionikra oszlik, ezek középkori eredetű történelmi városnegyedek. A középkorban tizenhárom létezett, többségük a Tiberis kanyarulatában zsúfolódott össze, V. Szixtusz pápa pedig 1586-ban hozzátette Borgót tizennegyedikként. 1744-ben XIV. Benedek átszervezte a rendszert, és a házhomlokzatokra rögzített márványtáblák jelölték az egyes rionék határait; ezek közül sok ma is látható az utcákon.
A rendszer a huszadik században bővült. 1921-re a rionék száma huszonkettőre nőtt, a legutolsóként létrehozott Prati volt, így a későbbiek, a XV.-től kezdve, az eredeti magon túli területet fednek le. Körülöttük fekszenek a quartierék, összesen harmincöt, az áttekintő térképen 1-től 35-ig számozva, amelyek a város történelmi központon túli növekedését írják le.
Az itt összegyűjtött tervek között két olasz nyelvű áttekintő térkép, néhány 1776-os és 1777-es metszett tábla latin feliratokkal, valamint számozott utcákkal jelölt színes táblák hosszú sora található. Mindegyik tábla egyetlen rionét vagy quartiere-t tárgyal, így praktikus egy utcát megtalálni a városnegyedén belül, és látni, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szomszédos területek.
